-Tegye fel a kezét az aki tudja miről beszélek akkor, ha azt mondom, hogy a vesszője merevségét fokozhatja azzal, ha a végéből levág egy darbkát!
...
-Most csak azok tartsák továbbra is fent, akik szerint az előbbi mondatban nincs semmi perverz! Ők itt akár be is fejezhetik az olvasást. Számukra valószínűleg semmi újat nem tudok majd mondani az alábbi röpke íjász értelmező szótárral.
Először is tisztázzuk a legalapvetőbb kérdést: az íj [bow] az, amivel és a nyíl [arrow] amit kilövünk, nem pedig fordítva.
:)
Nos, miután ezt az alapvetést megtettük merüljünk bele kicsit jobban a szakkifejezések rejtelmeibe! Miután sok esetben inkább az angol nyelvű változatot használjuk, így a legtöbb helyen [ ]-ben azt is feltüntetem.

• hát[back]:Az íjnak az íjásztól távolabbi oldala.
• has [belly]: Az íjnak az íjászhoz közelebb eső oldala.
• karok [limbs]: Ezek a hajló részek az íjon. Anyaguk eredetileg egy, vagy több fa réteg, később állati ín-fa, majd ín-fa-szaru kombinációja, de ma már mindenféle üveg-, szén-, kevlárszálas műanyaghabos laminációt is használnak hozzá.
  
  
• szarvak: Az íj munkájában közvetlenül részt nem vevő, azokkal szöget bezáró merev részek a karok végein. Csak mint emelők funkcionálnak.
• reflexek: Az íj munkájában is résztvevő, a karoknak az íj háta felé hajló részei. Általában a karok végein -de nem feltétlenül kizárólag ott- helyezkednek el. (A deflexes részekkel együtt az íj húzáshosz/húzóerő görbéjének alakját befolyásolják, valamint -ahogy a szarvak is- az ideg és a szarvak által bezárt szög nagyságát hivatottak a 90 fok alatti tartományban tartani a teljes húzáshosszon belül. Ezzel is növelve az íj hatásfokát.
• deflex: Általában a karok tövéhez közel eső helyeken alaphelyzetben is az íj hasa irányába hajló részek.
• markolat[grip]: Amit fog, vagy szerencsésebb esetben csak támaszt az íjász lövés közben.
  


• középrész[handle, riser]: A modern, több részből álló íjak középső merev része, amibe a karok csatlakoznak.
  
• ideg, vagy húr[bow string]: Az íjkarok végeit összekötő zsinór. Anyaga eredetileg valószínűleg állati ín, vagy bélhúr volt. Ma már növényi, vagy műszálas anyagból készül.
• vesszőhegy [arrowhead]: A nyílvesszőre felerősített kő, csont, vagy fém eszköz. Alalkja számtalan lehet a felhasználás céljától függően.
  
• Vesszőtest [arrow shaft]: A nyíl teste, anyaga lehet bambusz, fa, szénszálas műgyanta, alumínium, vagy ezek kombinációja. Keresztmetszete tömör, vagy üreges kör alakú. Ármérője a teljes hosszában egyenletes, vagy dongás.
• Toll[arrow fletch]:A vesszőtestre ragasztott madártoll, vagy műanyag szárnyacska, mely a vessző repülési stabilitásának fokozására szolgál. Akár egyszerű vezérsíkként, akár a speciális felhelyezésének/alakjának köszönhetően forgatva is azt. Általában 2-5 darabot helyeznek el a vesző palástján körben szimmetrikusan. Az egyik speciális változata, amikor egyetlen tollat ragasztunk spirál alkban a vessző hátsó fele közelébe. Ez az un. flu-flu tollazás. Az ilyen módon tollazott vesszőt madarak vadászatánál, vagy koronglövészetnél használják, mert kezdetben a sebessége elég nagy, hogy utolérje a célt, de viszonylag hamar lefékeződik, igy a mellélövéseknél sem száll el nagyon messzire.
• ajak[nock]: a vessző felénk eső végén lévő 5-6mm mély rovátka, mely illeszkedik az ideghez és a vessző húron történő rögzítésére szolgál. A rés szélességének olyannak kell lenni, hogy ha felpattintjuk a helyére , akkor ott függve marad, de kis távolságban tőle könnyedén az idegre ütve le kell esnie.
• vesszőhossz: a vessző teljes hossza hegy nélkül az ajak legmélyebb pontjától mérve
• vessző súlypont eltolódás[FOC] A teljesen felszerelt nyílvessző azon tulajdonsága mely megmutatja, hogy hány százalékkal van eltolódva a súlypontja a közepétől a hegy felé. Értéke általában 7-9%. A céllövő vesszőké nagyobb, a távlövőké kisebb.
• vesszőmerevség[spine]: Íme a bevezetőben említett ominózus kifejezés. :) Statikus változata az eredeti definíció szerint azt mutatja meg, hogy a nyílvessző 26" hosszon feltámasztva és középen 2# súllyal megterhelve mennyit hajlik meg a vízszinteshez képest. Irányt mutat arra nézve, hogy adott húzóerejű íjhoz milyen vesszőt válasszunk. 52-t elosztva fenti mérés szerinti, inch-ben értelmezett kitéréssel megkapjuk -fontban-, hogy milyen erejű íjhoz való az adott vessző. A modern vesszőknél nem így mérik. Ott ez gyártó specifikus dolog. Ez csak tájlkoztató jellegű érték, mert inkább a dinamikus változata az ami megmutatja, hogy jó e az adott vessző az íjhoz. Azt pedig nagyon sok paraméter befolyásolja. (pl. vessző tömeg, hegysúly, hossz, keresztmetszet, anyag, tollazás alakja, nagysága, elhelyezkedése stb) A dinamikus spine érték helyes mivoltát tesztlövésekkel lehet megállapítani, bár vannak bizonyos szoftverek, amik a vessző számos paraméterét berögzítve elég pontosan megsaccolják azt.
• Kifutó[rest] Az íj középső részén elhelyezkedő felület, amin a vessző fekszik, Lehet bőrlapka,műanyag,fa,szőrmés bőr, vagy fémszál.



• rugós oldaltámasz[berger] A modern íjak kifutója felett elhejezkedő eszköz, mely a nyílvesszőt kilővés közben egy szabályozható rugóerő ellenében az íj felé is engedi meghajolni így a középlövést segít beállítani.
• ajzás: Azt a tevékenységet jelöli, amikor az ideg füleit ráakasztjuk az íjkarok végén erre a célra kialakított hornyokra. Ezzel lőkész állapotba hozva az íjat.
• ajzásmagasság[brace height]: Modern íjaknál a markolat legmélyebb pontja[pivot point], tradícionális íjaknál pedig a has és az ideg közötti, az utóbbira merőleges távolság. Természetesen felejzva, feszítés nélkül. Tradinál ajánlott mérete az egy ököl (ökölbe szorított kézfej kinyújtott hüvelykkel), modern íjak esetében a gyártó határozza meg a tól-ig méretét. Az ideális értékét gyakorlott íjászok tesztlövésekkel állítják be.
• húzáshossz[draw length] Megfeszített modren íjon a pivot pont, tradin az íj háta és az ajak legmélyebb pontja közötti távolság a vessző vonalában mérve. Vessző és íj nélkül egy kiindulási értéket kaponk, ha összetett tenyérrel magunk elé nyújtjuk a karjainkat vízszintesen és megmérjük a távolságot a leghosszabb ujjunk hegye és a mellcsontunkon lévő gödröcske között. Ez csak tájékoztató jellegű, mert később még változni fog.(ajánlott vesszőhossz=húzáshossz+1,5")
• húzóerő[draw weight] Mekkora, fontban értendő erő kell az adott íj, adott húzáshosszon történő megtartásához. Csigás íjaknál a kikönnyítést figyelmen kívül hagyva.
• göb: Jelölés az idegen, mely a vesszőajak helyes pozícióba helyezését segíti. Egyet a vessző alatt, vagy egyet alatta, egyet pedig felette használunk. Lehet műanyagbetétes fém gyűrűcske, melyet rászorítonk az idegre. Használata, balesetveszélyessége okán erősen ellenjavalt. Vagy köthetjük cérnából is. Készítése: egymás alatt és felett átbújtatjuk a cérna végeit az ideget körbezárva. Ahogy a cipőfűzőt is kezdjük kötni. Azután szorosan egymás mellett egy ilyen hurok az ideg egyik, egy a másik oldalán 5-6 meneten keresztül. Végül pillanatragaccsal lerögzítjük az egészet.
• göbmagasság: A vesszőt nem pontosan a kifutási pont magasságában helyezzük az idegre, hanem mindíg a fölé. Ez teszi lehetővé a vessző akadálytalan kifutását. Ennek megfelelően kell megkötni a göböket. Értéke 4-15mm. Kezdőként nagyobb göbmagasság ajánlott a bizonytalan technika miatt.
• domináns szem: A domináns szem gyorsabban fókuszál és jobb a mélységélessége is, ezért fontos, hogy ezzel célozzunk. Ideális esetben a domináns oldal megegyezik a karoknál és a szemeknél, amennyiben mégsincs így, akkor ha egy mód van rá a karjainkat kell átállítani a szemünk szerint. A szemdominanciát megállapíthatjuk úgy is, hogy mindkét szemünket nyitva tartva a hüvelykujjunkkal megcélzunk egy távolabbi tárgyat, ezután a karunkat nem mozgatva becsukjuk előbb az egyik, majd a másik szemünket és amelyik esetben továbbra is célba van véve a tárgy, az a domináns szemünk.

Végezetül lássunk néhány rajzot a különböző íjtípusok felépítéséről:

A fentiekben megpróbáltam egy áttekintő, mindazon által megközelítőleg sem átfogó képet adni az íjász szakkifejezésekről. Reményeim szerint ezek ismeretében azért már elég jól el lehet tájékozódni az íjak illetve az íjászok világában.

Az oldalt összeállította: Bokor Attila

• Historikus íjak
• Reflex íjak
• Csigás íjak

Íjak alapbeállítása

Bár a cím azt sugallja, hogy most a már megszerzett, hőn áhított íj legalapvetőbb beállításáról lesz szó és ez tulajdonképpen igaz is, de előbb menjünk vissza kicsit az időben. Mielőtt íjat vásárolunk tisztában kell lennünk néhány alapvető dologgal. Először is tudnunk kell, hogy merre szeretnénk haladni az íjászatban? Mi a célunk? A sport oldala érdekel? Vagy a hagyományőrzés? Vadászni szeretnénk majd vele, vagy csak símán kikapcsolódásként akarunk íjászkodni? Ha sportként gondolunk az íjászatra, akkor a legszerencsésebb választás elsőre valamelyik modern reflexíj, mert azt nemzetközi vizeken is ismerik a szabályrendszerek. Választhatnánk akár csigás íjat is, de azt gondolom, hogy az elsőre nem a legszerencsésebb döntés. Arra már az alapok megléte után célszerű áttérni. Ha a hagyományőrzés, vagy az "örömíjászat" a célunk, akkor választhatunk, valamilyen tradícionális íj replikát is, de előbb mindenképpen járjunk utána fórumokon, vagy a nekünk tetsző típust ismerő gyakorlott íjászoknál, hogy szabad e azt egy kezdőnek megvásárolni? Vannak íjak amelyek kevésbé tolerálják ugyanis kezdeti szer... akarom mondani ügyetlenkedésünket. Nehogy egy rosszul megválasztott izgága íj szegje később kedvünket.
Itt jegyzem meg, hogy innentől kezdve sűrűn fogok használni mindenféle szakkifejezéseket is. Ha valamelyik ismeretlen, akkor javaslom használni az enciklopédiát! Ha eldöntöttük hogy milyen íjat szeretnénk, akkor még tudnunk kell azt is, hogy mekkora a húzáshosszunk és mekkora legyen az íj, húzáshosszunkon mért húzóereje. Ezek közül különösen a második, amit nagyon alaposan meg kell fontolni. Általános vélekedés, hogy még a nagyon jó fizikumú felnőtt férfiaknak sem szabad 45# húzóerő felett kezdeni az íjászatot. Az ugyanis kizárja a helyes technika elsajátítását. Ez az az eset, ahol - egy bizonyos határon belül természetesen - a minél kisebb, annál jobb elv az üdvözítő. Szinte bizonyos egyébként is, hogy nem az első íj lesz az utolsó is egyben, így nyugodtan lehet kompromisszumot kötni a kényelem és a gyorsaság között. A sokkal könnyebben kialakítható helyes technika miatt ez később úgyis busásan megtérül. Figyelembe kell venni a választásnál azt is, hogy sok esetben a gyári szabvány és a húzáshosszon mért húzóerő között jelentős eltérés van. A szokványos laminált íjak húzáshossz collonként nagyjából két fontot erősödnek. (Szerencsére mindig ki lehet deríteni, hogy a gyártó milyen húzáshosszon adja meg az erőt.) Így lehetséges, hogy például az én 36 # gyári húzóerejű íjam a teljes húzáshosszomon 46# körül van.
Ok. Nézzük végre azokat a beállításokat!

Tradícionális íjak

Tradinál nem sok lehetőségünk van állítgatni, itt ha módunkban áll még a vásárlás előtt ellenőrizzünk pár dolgot:

• Az íjon a has, vagy a hát felől alacsony szögben végignézve nem lehet ferdeség sem a karokban, sem a szarvakban
• A felajzott íjra a has irányából ránézve a húrnak mindkét kar és a markolat szimmetrikus részeinek a középvonalában kell futnia. A fából faragott íjaknál az un. snake-esség megengedett , ami azt jelenti, hogy az idegnek nem feltétlenül kell mindenütt a karok közepén látszania. Ott az a lényeg, hogy legalább a markolatnál legyen középen. Legjobban úgy tudjuk ezt ellenőrizni, ha az íjat letámasztjuk a háta irányában egy faághoz, vagy falhoz és kissé hátrébb lépünk.
• Felajzva és megfeszítve az íjat, oldalról szimmetrikusan hajoljanak a karok. Ezt csak megfeszített állapotban van értelme nézni, mert az alaphelyzetben látható asszimetria még lehet normális.
• Feszítés közben ne recsegjen, nyikorogjon.

Ezután jószerével két beállítási lehetőségünk marad:

• Az egyik az ajzásmagasság. Ezt, ha a gyártó másképpen nem rendelkezik akkor egy ökölnyire állítsuk. Lásd: enciklopédia. Később még biztosan változtatni fogunk rajta, de az messze nem alapbeállítás.
• A másik a göbmagasság. Ezt elsőre állítsuk 1cm-re. Lásd:enciklopédia. Később ezen is alakítunk még.

Vissza

Reflex íjak

(Az Easton Tuning Guide alapján)

• Az alapok alapja

  Alapvető dolog, hogy mielőtt hozzáfogsz az alapbeállításhoz, ellenőrizd le, hogy a vesszőid megfelelnek e az íjad és a te paramétereidnek. (spine, vesszőhossz, FOC, súly) Ehhez javasolt például az Easton Shaft Selector-t használni. Ellenőrizd, hogy a tollazás, a nock, a hegy tökéletesen legyen felfogatva és a helyes pozícióban álljanak! Az íjra legyen felszerelve minden olyan tartozék, amit később használni akarsz. (ideg, stabilizátor, irányzék, rezgéscsillapító, kifutó, berger stb.) Fontos megjegyezni, hogy később a beállítás alatt bármin változtatni akarsz, akkor egyszerre csak egy dolgon tedd azt és utána ellenőrizd a hatását, mielőtt mást is megváltoztatsz.

• A göbmgasság beállítása

  Kössél az idegre egy göböt! Fémgöb használata, annak balesetveszélyessége miatt nem javasolt. Olyat legfeljebb később, amikor már az alpvető lőkészséget elsajátítottad, a finomhangoláshoz használj, mert ott gyakran kell mozgatni azt. Kezdetben az a legjobb, ha úgy kötöd fel, hogy az alsó széle 1,3mm -rel kerüljön a kifutó szintje fölé. Ha két göböt használsz -mert például húrmértékezni fogsz-, akkor a másodikat úgy kötsd, hogy mikor az első kész, akkor felpattintassz egy vesszőt az idegre ami majd mutatja a helyes pozíciót. Ne legyen szoros, de ne is mozoghasson a nock a két göb között. A kötés módját leírtam az enciklopédiában.

• A karok középvonala

  A karok pontos helyzetének az ellenőrzéséhez és a nyílvessző vízszintes pozíciójának a beállításához jelöld meg a karok középvonalát, ezt úgy tedd, hogy ragasztasz egy kis darab maszkolószalagot a karok belső oldalára néhány cm-rel a középrész alatt illetve felett és mérd ki, majd jelöld meg tollal a felezővonalat! Itt ellenőrizheted is akár a karok helyes oldalbeállítását: -támaszd le az íjat egy faághoz, hassal feléd és lépj kicsit távolabb! Az ideget mindkét karon a jelölések felett kell látnod. Ha nem így van, akkor a legtöbb íj tillercsavarján a szükséges mértékben szabályozható a helytelen állású kar. Van amelyik íjat le kell ajzani az állításhoz, van amelyiket nem, de akárhogyan tekergeted az excentert, egy biztos: apró lépésekben tedd!

• A tiller beállítása

  A modern reflex íjak karjainak ereje általában állítható. Ezt oly módon teheted meg hogy a rögzítő csavarokat beljebb, vagy kijjebb tekerjük a középrészből az ellencsavar fellazítása után, ezzel megváltoztatva a karok alap állásszögét és így előfeszítettségét. Az állásszögek közötti különbséget nevezzük tillernek és mm-ben mérjük úgy, hogy közvetlenül a karok tövénél megmérjük az idegre merőleges távolságot, majd a felsőből kivonjuk az alsó értéket. Általában ez a különbség +4-5mm legyen, kivéve ha húrmértékes célzást fogsz használni, mert ott inkább 0-t állíts.

• A nyílvessző "középpontosítása"

  Erre azért van szükség, hogy a vessző mindig a karok középvonalában hagyja el az íjat. Mielőtt azonban az állítgatásba belefognánk szükség van egy kis elméleti eszmefuttatásra. Oldáskor az ujjak kis mértékben oldalra is elmozdítják az ideget és ezzel a vesszőben egy vízszintes síkú hullámzó mozgást generálnak. Ennek a hullámzásnak azonban van két kitüntetett pontja, melyek mindig azonos helyzetben maradnak a vessző hosszában. Igazából az e két csomópontot összekötő képzeletbeli egyenest kell az íj középvonalában "kifuttatni". Valójában a ennek a tengellynek a vessző T E L J E S repülési ideje alatt a cél vízszintes irányát kell mutatnia.Beállítani úgy kell az oldaltámasszal a vesszőt, hogy a hegye alaphelyzetben nagyjából egy fél vesszőhegynyit mutasson a középvonaltól kifele. Oldás után a vessző meghajlik először az íj felé és kissé összenyomja az oldaltámaszt. A csomópontok tengelye ekkor beáll középre. Ezután kifelé hajlik a vessző és elhagyja a kifutót, ezt követően a nock elválik az idegtől és a vessző szabadon, egyre csökkenő amplitúdóval oszcillálva repül a célig.
  

• Az oldaltámasz beállítása

  Nem minden íjász használ rugós oldaltámaszt, de aki igen az először állítsa közepes keménységűre a rugóerőt.

• A kifutó beállítása

  Ha állítható a kifutó az íjadon, akkor az alábbi ábra alapján állítsd be. A bal oldali a jó! :)

• Az ajzásmagasság beállítása

  Az ideg és a pivot pont távolságát általában az íj gyártója is közli az íj adatlapján, de a jobb oldali táblázat is jó kiindulási alapnak Az íj hosszának megfelelő ideget először tekerj ki teljesen (vagy annyira, hogy ne legyen az ajzás alacsonyabb, mint az alsó érték), majd sodorj rajta 3-4 menetet, ezzel rövidítve a húrt. Ezután lőj néhányat és figyeld meg a lövés hangját. Addig variálj az ajzásmagassággal a határokon belül, amig fülre a legcsendesebb nem lesz az íj. Az egységes szóráskép kialakulása után majd ezt is lehet még finomítani.

• A nock "tapadás" beállítása

  A vessző ajaknak olyan erősen kell illeszkednie a húrhoz, hogy függőlegesen lógva meg kell tartania a vessző súlyát, de oldás után akadálytalanul el kell engednie azt. Ezt úgy ellenőrizheted, hogy fellógatod a vesszőt az idegre, majd 2-5cm-re a nocktól hirtelen ráütsz a húrra. Az ütés hatására a nyílnak le kell esnie. Ha fent marad, akkor valószínűleg túl szoros. Kissé felmelegítve a műanyag nock bővíthető, szűkíthető. Én úgy szoktam bővíteni, hogy melegítés után felpattintom egy alkalmas méretű szegre, vagy drótszálra és hagyom lehűlni.

Csigás íjak

(Az Easton Tuning Guide alapján)

• Az alapok alapja

  Alapvető dolog, hogy mielőtt hozzáfogsz az alapbeállításhoz, ellenőrizd le, hogy a vesszőid megfelelnek e az íjad és a te paramétereidnek. (spine, vesszőhossz, FOC, súly) Ehhez javasolt például az Easton Shaft Selector-t használni. Ellenőrizd, hogy a tollazás, a nock, a hegy tökéletesen legyen felfogatva és a helyes pozícióban álljanak! Az íjra legyen felszerelve minden olyan tartozék, amit később használni akarsz. (ideg, stabilizátor, irányzék, rezgéscsillapító, kifutó, berger stb.) Fontos megjegyezni, hogy később a beállítás alatt bármin változtatni akarsz, akkor egyszerre csak egy dolgon tedd azt és utána ellenőrizd a hatását, mielőtt mást is megváltoztatsz. Fontos megjegyezni, hogy csigás íjaknál sok esetben különbséget kell tenni kézi és gépi oldás között. Ahol szükséges ott azt jelezni fogom: (KO)=kézi oldás, (GO)=gépi oldás.

• A göbmgasság beállítása

  Kössél az idegre egy göböt! Fémgöb használata, annak balesetveszélyessége miatt nem javasolt. Olyat legfeljebb később, amikor már az alpvető lőkészséget elsajátítottad, a finomhangoláshoz használj, mert ott gyakran kell mozgatni azt. Kezdetben az a legjobb, ha úgy kötöd fel, hogy az alsó széle (KO)1,3mm;(GO)0,63mm -rel kerüljön a kifutó szintje fölé. Ha két göböt használsz -mert például húrmértékezni fogsz-, akkor a másodikat úgy kötsd, hogy mikor az első kész, akkor felpattintassz egy vesszőt az idegre ami majd mutatja a helyes pozíciót. Ne legyen szoros, de ne is mozoghasson a nock a két göb között. A kötés módját leírtam az enciklopédiában.

• A karok középvonala

  A nyílvessző vízszintes pozíciójának a beállításához jelöld meg a karok súlyozott középvonalát, ezt úgy tedd, hogy ragasztasz egy kis darab maszkolószalagot a karok belső oldalára néhány cm-rel a középrész alatt illetve felett és mérd ki, majd jelöld meg vékony tollal a felezővonalat! Ezután ettől a jeltől jobbkezes íjászként balra (balogok értelem szerűen jobbra :)) 4,8mm-rel is tegyél egy izmosabb jelölést. Ezt a második jelet használd a vessző beállításához. Ez az eljárás kompenzálja a csigák és az excenterek által okozott középvonal eltolódást. Ez az eltolás csak egy átlagos érték, de ebben a szakaszban nincs szükség pontosabb meghatározásra.

• A nyílvessző "középpontosítása"

  Erre azért van szükség, hogy a vessző mindig a karok középvonalában hagyja el az íjat. Mielőtt azonban az állítgatásba belefognánk szükség van egy kis elméleti eszmefuttatásra. Kézi oldásnál az ujjak kis mértékben oldalra is elmozdítják az ideget és ezzel a vesszőben egy vízszintes síkú hullámzó mozgást generálnak. Ennek a hullámzásnak azonban van két kitüntetett pontja, melyek mindig azonos helyzetben maradnak a vessző hosszában. Igazából az e két csomópontot összekötő képzeletbeli egyenest kell az íj középvonalában "kifuttatni". Valójában ennek a tengellynek a vessző T E L J E S repülési ideje alatt a cél vízszintes irányát kell mutatnia. Beállítani úgy kell az oldaltámasszal a vesszőt, hogy a hegye alaphelyzetben nagyjából egy fél vesszőhegynyit mutasson a középvonaltól kifele. Oldás után a vessző meghajlik először az íj felé és kissé összenyomja az oldaltámaszt. A csomópontok által mutatott tengely ekkor beáll középre. Ezután kifelé hajlik a vessző és elhagyja a kifutót, ezt követően a nock elválik az idegtől és a vessző szabadon, egyre csökkenő amplitúdóval oszcillálva repül a célig. Gépi oldásnál ez az egész hókusz-pókusz nem alakul ki így beállítani is pont a középvonalba kell a vesszőt.
  
  

• Az oldaltámasz beállítása

  Csak kézi oldásnál használj rugós oldaltámaszt, akkor pedig állítsd közepes keménységűre a rugóerőt.

• A kifutó beállítása

  Ha állítható a kifutó az íjadon, akkor az alábbi ábra alapján állítsd be. Mindkét ábrán a bal oldali a jó beállítás! :)
  

• Az ajzásmagasság beállítása

  Csigás íjaknál ez gyárilag beállított érték. Meg lehet ugyan változtatni, de ezen a szinten még ne tedd.

• A nock "tapadás" beállítása

  A vessző ajaknak olyan erősen kell illeszkednie a húrhoz, hogy függőlegesen lógva meg kell tartania a vessző súlyát, de oldás után akadálytalanul el kell engednie azt. Ezt úgy ellenőrizheted, hogy fellógatod a vesszőt az idegre, majd 2-5cm-re a nocktól hirtelen ráütsz a húrra. Az ütés hatására a nyílnak le kell esnie. Ha fent marad, akkor valószínűleg túl szoros. Kissé felmelegítve a műanyag nock bővíthető, szűkíthető. Én úgy szoktam bővíteni, hogy melegítés után felpattintom egy alkalmas méretű szegre, vagy drótszálra és hagyom lehűlni.
Vissza
Nos, ha idáig eljutottál a beállításokkal, akkor már akár lőhetsz is az íjaddal. :) Létezik még kismillió beállítási, finomítási lehetőség, amivel később majd foglalkozni kell, de az már nem témája ennek az írásnak.

Az oldalt összeállította: Bokor Attila

Biztonságtechnika az íjászatban

Utálatos egy téma, ráadásul addig még csak nem is lőhetünk, amíg erről beszélünk. Mindazon által pár mondatban meg kell vitatni ezt a kérdést is. Mindjárt az elején szögezzük le, hogy egységes és mindenre kiterjedő szabályokat sajnos nem lehet alkotni annyira eltérő körülmények között folyik kedvenc tevékenységünk. Inkább csak valamiféle iránymutatás közreadása képzelhető el, amolyan gondolat ébresztőként. Felhívni a figyelmet, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni egy-egy adott hely és/vagy rendezvény biztonságtechnikai alapvetéseinek meghatározásakor. Ehhez viszont feltétlenül szükséges a rendező és a résztvevők részéről is egy bizonyos intelligencia szint és megfelelő önmérséklet. Ami viszont sajnos nem mindig adott. Szívem szerint azt mondanám, hogy ebben az esetben egy makarenkói nyakleves az alkalmas pedagógiai eszköz mindkét kérdéses tulajdonság jelentős átmeneti feljavítására, de szerencsétlenségünkre ez már tettlegességnek minősül és mint olyan kerülendő. Így az egyetlen megoldás a szóbeli figyelmeztetés, majd ha az nem használ, akkor a kizárás. Nos ennyi dörgedelem után álljanak itt a MÍSZ biztonságtechnikai előírásai. Ajánlom őket alapos és értő tanulmányozásra.